[ Pobierz całość w formacie PDF ]

belsQ konfliktusát, valószínq-leg jobban is, mint amaz hitte volna. Úgy érezte,
muszáj - ha mégoly finoman is - erQltetnie Qt valami olyasmi felé, amire a maga
elhatározásából sohasem állna készen. Ha elég lett volna ide a türelem, szívesen
megadta volna neki a világ minden türelmét. De ez sem lett volna elegendQ, hogy
Maggie túltehesse magát a félelmein.
A tornácon megállította, mert szeretett volna beszélni vele egy-két percet, mielQtt
kilépnek a takarásból a jeges szélbe.
- Dolgozol holnap a boltban? - kérdezte.
Maggie bólintott, de a tekintete kerülte a szemét.
- Mostantól karácsonyig jó nagy lesz a forgalom.
- Vacsorázhatnánk valamikor a héten?
Erre már odanézett rá. A szeme sötét volt és lágy, a szája bánatosan feszült.
- Mark, én...
Elhallgatott, nyelt egy nagyot, és olyan búvalbélelt arcot vágott, hogy Mark
ösztönösen a karjába vette. Maggie erre megdermedt és kettQjük közé ékelte az
alkarját, de Q akkor is tovább szorította. Leheletük gQzpamacsai összegomolyogtak.
- Micsoda dolog az, hogy Sam megölelhetett, én meg nem? - suttogott Mark.
- Az másfajta ölelés - nyögte ki Maggie.
Mark a nQ homlokához hajtotta a homlokát.
- Mert akarsz engem - dörmögött.
Maggie nem ellenkezett.
Eltelt egy hosszú pillanat, aztán kihúzta a karját és visszaölelte vele Markot.
- Nem én kellek neked - mondta a melléhez bújva, a pulóverén keresztül tompa
hangon. - Neked olyasvalaki kell, aki el tudja kötelezni magát irántad meg Holly
iránt. Aki a családod részévé tud válni.
- Ma egészen úgy néztél ki, mint aki tudna.
- Egy ideje összevissza jeleket adok. Tudom, hogy megzavartalak vele. Sajnálom -
sóhajtott fel Maggie, majd fanyar hangon hozzátette: - Az az érzésem, nagyobb
kísértést jelentesz, mint aminek ellen tudnék állni.
- Akkor ne állj ellen - mondta Mark kedvesen, és érezte, hogy a nQ megrezdül a
nevetéstQl. De ahogy felnézett rá, amikor levegQt vett az újabb nevetéshez, azt is
látta, hogy a szeme fel-gyqlt könnyektQl csillog. - Istenem, ezt ne csináld, kérlek -
suttogott, mire egy könnycsepp ki-csordult Maggie szemébQl, Q pedig letörölte a
hüvelykujjával. - Ha ezt nem hagyod abba, Maggie, itt helyben muszáj lesz
szeretkeznem veled, ezen a fagyos, szálkás deszkájú tornácon.
Maggie a mellébe temette az arcát, sóhajtott néhányat, aztán újra felnézett rá.
- Nyilván gyávának látszom - mondta. - De tisztában vagyok a korlátaimmal. Te
nem tudod, mit éltem át, amikor néztem, hogyan haldoklik a férjem majdnem egy
éven keresztül. Kis híján belepusztultam. Nem lennék rá képes soha többé. Egy
esélyem volt, ennyi jutott.
- Abból az egy esélyedbQl amint lett valami, mindjárt vége is lett - fakadt ki Mark
valami türelmetlen sóvárgással eltelve, s közben gyönyörködve benne, hogy a
karjában tartja Qt. - A házasságod ki se bonthatta a szárnyait. Nem élted át a
jelzáloghitelt, a kutyát, a gyerekeket, a veszekedéseket, hogy ki jön a mosással -
lendült bele, de aztán Maggie alsó ajkának reszketQ ívére lepillantva muszáj volt
megcsókolnia, még ha túl keményen és futólag is ahhoz, hogy ebben örömet
leljenek. - Ne most oldjuk ezt meg. Gyere, kikísérlek az autóhoz.
Mindketten némán ballagtak a Chryslerig. Ott Maggie hátrafordult Mark felé, Q
pedig két keze közé vette az arcát és újra megcsókolta, de ezúttal nem húzódott
vissza, csak miután Maggie valami halk torokhangot adott és kezdte visszacsókolni.
Mark elemelte a fejét, lesimította a nQ rakoncátlan fürtjeit, majd elérzékenyültségtQl
érdes hangon megszólalt:
- Az egyedüllét nem biztonság, Maggie. Csak egyedüllét.
Miután Maggie beszállt a kocsiba, Q finoman rácsukta az ajtót, és figyelte, ahogy
elhajt.
TIZENHÁROM
Maggie nagy megkönnyebbülésére a hálaadás utáni napon Markkal való kapcsolata
vissza-zökkent rendes kerékvágásába. A férfi benézett a boltba egy termosz kávéval,
és olyan lazán és kedvesen viselkedett, hogy Maggie már-már képes lett volna
elhinni, hogy az a jelenet a tornácon soha meg sem történt.
HétfQn - Maggie szabadnapján - Mark megkérte, segítsen neki karácsonyi
dekorációt vásárolni, mert nekik Sammel egy árva díszük sincsen. Maggie végigjárt
vele több boltot is a Friday Harborban, és rábeszélte különféle dísztárgyakra:
vetetett vele zöld gallyfüzéreket a szemöldökfákra és a kandallópárkányra, koszorút
a bejárati ajtóra, pár jókora hengergyertyát foncsorozott üvegbQl készült tartókban,
meg egy antik, bekeretezett Mikulásos plakátot. Mark egyetlen tanácsát nem
fogadta meg: akárhogy unszolta, nem volt hajlandó megvenni az asztaldísznek szánt
ódon gyümölcsgúlát.
- Rühellem a mqgyümölcsöt - jelentette ki.
- Miért? Olyan szép! Viktória királynQ korában ilyeneket használtak ünnepi
díszítésnek.
- Semmit sem szeretek, ami úgy néz ki, mintha megehetném, de mégsem ehetem.
Akkor már legyen igazi gyümölcsbQl.
- Nem lenne tartós - nevetett Maggie bosszankodva. - És ha igazi gyümölcsbQl van,
te meg befalod, akkor aztán mihez kezdesz?
- Veszek még gyümölcsöt.
Miután az utolsó szatyrot is bepakolták a furgonba, Mark nagy nehezen rávette
Maggie-t, hogy jöjjön el vele vacsorázni. A nQ eleinte szabódott, hogy az túl
randevúszerq.
- De hát ugyanolyan, mint az ebéd - fuvolázott Mark. - Csak késQbb.
P pedig beadta a derekát.
Egy hangulatos kis étterembe mentek Friday Harbortól pár kilométerre, ahol a
terméskQ kandalló közelében lévQ kis asztalon gyertyafény mellett fogyasztották el a
kacsapástétommal és kecskesajttal tornyozott, szaftos alaszkai fésqskagylót, meg a
datolyás-presszó- kávés páctól csillogó szqzérméket.
- Ha ez randevú lett volna - szólalt meg vacsora után Mark -, életem legjobb
randevúja lett volna.
- Legalább gyakorolhattál - felelt Maggie nevetve - akkorra, amikor tényleg randizni
kezdesz valakivel.
De szavai még a saját fülében is hamisnak, üresnek tqntek.
Az advent heteiben a szigeten folyamatos volt az ünnepi sürgés-forgás:
hangversenyek, mulatságok, díszkivilágító versenyek és ünnepségek követték
egymást. Holly leginkább a kivilágított hajók évi parádéját várta. A Friday Harbor
Vitorlásklub és a San Juan Szigeti Jachtklub szervezésében ilyenkor a feldíszített és
köröskörül fellámpácskázott hajók flottája a Hajó- ács-öböltQl elvitorlázik a
Jachtklub telepéig, majd vissza. Még a parádén részt nem vevQ hajótulajdonosok is
fényfüzéreket aggatnak a hajóikra. A flotta sereghajtója pedig a Mikuláshajó,
amelybQl maga a Télapó száll ki a Spring Street-i kikötQben. Itt zenekar fogadja,
majd tqzoltó-autó szállítja a szanatóriumig.
- Veled szeretném megnézni - mondta Holly Maggie-nek, Q pedig megígérte, hogy ha
bezárta a boltot, kisétál majd a kikötQbe, és ott találkoznak.
A mólók környékén azonban óriási volt a tömeg, és a parádénézQk és mulatozók
vidám lármája csaknem fülsiketítQ volt. Maggie egyre bolyongott a tömegben a
különféle gyerekes családok, párocskák és baráti társaságok között. A sötétben [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • natalcia94.xlx.pl