[ Pobierz całość w formacie PDF ]

Amikor legutóbb hazaért a bevásárlásból, egy eldobott
cigarettacsikket talált a folyosón, és mindjárt rájött, hogy csak
Hartwigé lehet. Ezért ez alkalommal csak úgy tett, mintha a piacra
indult volna. A kaputól nem messze közölte Schrauber
kisasszonnyal, hogy rosszul érzi magát, és jobb lesz, ha visszafordul.
Az ártatlan Schraubi megígérte, hogy helyette is bevásárol, és azt
tanácsolta neki, hogy feküdjön le, és kérje meg Gittát, hogy fQzzön
egy csésze teát. Feldhammerné ezek után visszaosont a házba, és
elrejtQzött a lépcsQfeljáró mögött.
Nem kellett sokáig várnia, míg Hartwig megérkezett. Utána
lopakodott, és dühtQl parázsló szemmel megállt az ajtó elQtt, és
hallgatózni kezdett.
ElQször Gitta hangja ütötte meg a fülét:
 Drága, hq barátom, most már elég a titkolózásból! Olyan boldog
leszek, ha véget ér egyszer! Az anyósom gyanakszik ránk! Már régen
észrevette, hogy titkolunk valamit. LegfQbb ideje, hogy véget
vessünk ennek az állapotnak. Nagyon megvisel, hogy becsapjuk
Georgot.
 Még hogy becsapjuk! Ez egy nagyon csúnya szó, kedves kis
barátnQm  hallotta Hartwig hangját az idQs asszony.
Gitta folytatta:
 A csalás az csalás, bármilyen okból történjék is. Igaz, hogy csak
így vehettük rá Georgot, hogy Párizsba utazzon, de mégiscsak
hazudtam neki. Azt hiszi, hogy a festményei eladásából származó
pénzbQl tanulhat. Mi lesz, ha megtudja, hogy maga vásárolta meg a
képeket, hogy csellel vettük rá erre a tanulmányútra?
 Ej, hagyjon már szóhoz jutni, kedves asszonyom! Ne aggódjon,
nem fogja a szívére venni, majd szépen rendbe hozunk mindent.
Feldhammer néni epés megjegyzéseivel pedig ne törQdjön! IdQben
elkészült a ruhája?
 Igen, nagyon szép lett. Ha az anyósom tudná, hogy kétszáz
márkába került!
 Ugyan már, szép asszonynak szép ruha dukál! És ragaszkodom
hozzá, hogy elragadó legyen ma este! Büszke akarok lenni magára.
De most mennem kell, különben még itt talál Feldhammer néni.
Alaposan dugja el a pénzt, nehogy meglássa! Képzelem, mit szólna,
ha belepillanthatna a pénzes ládikájába!
Az idQs asszonynak ennyi elég is volt. Ugyanolyan halkan, ahogy
jött, kilopózott a lakásból.
Remegett a lába, kénytelen volt a falnak támaszkodni, annyira
elhagyta az ereje.
Szinte elviselhetetlen fájdalom tombolt a lelkében. Mit kellett
hallania! Milyen szörnyq módon igazolódott be a gyanúja!
Fiát becsapta és megcsalta a felesége és áruló barátja! A képeit
pedig nem adták el, hazugság volt az egész, hogy megszabaduljanak
tQle! A gyalázatosak! DicsQséggel és sikerrel kecsegtették,
telebeszélték a fejét! Georg pedig hagyta magát elámítani, nem
törQdve az Q figyelmeztetésével! Micsoda szörnyq csalódás vár rá!
MitévQ legyen most? Írjon meg mindent Georgnak, leplezze le az
összeesküvést? Nem, nem, így is épp idQben megtudja, amikor
hazajön! P pedig mellette lesz majd, hogy megvigasztalja.
 Szegény, szegény gyermekem!  suttogta elkínzottan.
Aztán eszébe jutott Gitta. Vajon elmondja-e neki, hogy mindent
hallott? Az arcába kiáltsa-e romlottságát? Haragjában az öklét rázta.
Legszívesebben a szégyentelen, hálátlan teremtés arcába ütött
volna, hogy örök életére megbélyegezze. De nem, gondolta, Georg
feladata, hogy ítélkezzen hqtlen felesége és becstelen barátja fölött.
Elhatározta, hogy mindenrQl beszámol neki, amint hazaért. Micsoda
hazatérés lesz az!
Egy órával késQbb lassan, nehézkesen felkapaszkodott az
emeletre, és kinyitotta az ajtót. Gitta elébe ment.
 Te vagy az, mama? Máris visszajöttél?
 Igen  felelte az idQs hölgy rekedt hangon.
Gitta megijedt anyósa sápadt, elkínzott arca láttán.
 Mi van veled, mama? Úgy nézel ki, mintha fájdalmaid
lennének!
 Igen, fájdalmaim vannak. Hagyj békén, nem érzem jól magam.
 Gyere, ülj le! Segítek. Mi a baj?
 Hagyjál! Nyugalomra van szükségem. Fáj a fejem. Menj,
hagyjál magamra!
 Hozzak neked valami frissítQt?
 Nem kell, csak hagyj magamra! Lefekszem.
Szinte élettelenül az ágyára roskadt. Gitta betakarta.
 Hívjak orvost, mama? Aggódom érted.
Az idQs asszony ajka keserq mosolyra húzódott.
 Úgy, szóval aggódsz értem? Nem kell orvos, csak nyugalom.
Attól majd jobban leszek.
A fal felé fordult, mire Gitta kiment a szobából. Az ajtó elQtt
tétován megállt. Mi történhetett? Miért tért haza ilyen korán az
anyósa? Vajon csakugyan rosszul van? Talán meglátta Hartwigot?
Akkor viszont aligha fukarkodott volna a szemrehányásokkal.
Ostobaság! MitQl ijedt meg ennyire? LegfQbb ideje tiszta vizet
önteni a pohárba! Nagyon megviseltek lehetnek az idegei, ha ennyire
megrémül egy kis rosszulléttQl.
KésQbb még bement néhányszor anyósához, aki úgy tett, mintha
aludna. Gitta megnyugodott, és lábujjhegyen kilopózott. Nem vette
észre, hogy anyósa gyqlölködQ pillantással néz utána.
Estefelé az idQs asszony ismét felkelt. Gitta kérdésére röviden
csak annyit felelt, hogy már jobban van.
Gitta ennek ellenére sem nyugodott meg teljesen. Magára öltötte
estélyi ruháját, de most ez sem tudta felvidítani. Igen nyomott
hangulatban ment el hazulról.
Feldhammerné kifejezéstelen arccal meredt menyére, amikor az
elköszönt tQle. Egyedül a szemében izzó gyqlölet árulkodott valódi
érzéseirQl.
Amint egyedül maradt, nekilátott a lakás átkutatásának.
Kézzelfogható bizonyítékot keresett Gitta és Hartwig tisztességtelen
kapcsolatára. MindenekelQtt Gitta szobájában kutakodott. Vajon hol
rejthette el a pénzt, amelyrQl Hartwig beszélt? A férfinak is jelentQs
bevételei lehetnek, ha ennyit áldozott arra, hogy megszabaduljon
Georgtól.
Odalépett az íróasztalhoz, és átvizsgálta a fiókokat, de hiába. Gitta
mindig eltüntette tevékenysége nyomait, mielQtt elment volna
otthonról. Csak néhány ív itatóspapírt felejtett elöl. ErQsen
használtak voltak. Az idQs asszony a fejét csóválta, miközben
szemügyre vette Qket. Vajon mit írhat állandóan? Leveleket?
Georgnak csak egy levelet küldött hetente. Akkor talán Hartwignak
írogat? Olyan sok mondanivalója van a számára?
Milyen gondosan elzár mindent ebben a szobában! Mit
takargathat, hogy soha nem adja ki kezébQl a kulcsot? Most is
magával vitte. Nem találta meg sem a háziruhája zsebében, sem
másutt, pedig mindenütt kereste. És ha egy másik kulccsal
próbálkozna?
Átsietett a nappaliba, és felkapta a kulcscsomóját. Ám hiába
próbálta végig egyiket a másik után, azok nem nyitották az
asztalfiókot.
Végül feladta a próbálkozást, és tovább keresgélt a szobában.
Hirtelen megpillantott egy papírcsíkot, amely a függöny szegélye
alól kandikált ki. Felvette, és remegQ kézzel simította ki a gyqrött,
félbetépett papírlapot.
Az alábbi szöveg állt rajta a fiatalasszony jellegzetes, jól
olvasható kézírásával:
 ... te vagy  te egyedül! Bárcsak szabaddá tehetném kínlódó
lelkem, teérted, szerelmem! Bárcsak megszabadulhatnék béklyóimtól,
amelyek megunt férjemhez kötnek! Bárcsak lenne bátorságom
dacolni mindennel, ami tQled elválaszt! De gyáva vagyok. Nem
volna...
Az írás itt félbeszakadt.
Az idQs asszony remegQ kézzel megfordította a papírt, a másik
oldala azonban üres volt.
Neki azonban ennyi is elég volt, sQt, több mint elég. Még egyszer
elolvasta e néhány sort. Mély sóhaj szakadt fel mellébQl, szemét
elfutották a könnyek.
 Szegény fiam, én szegény fiam!  kiáltotta elkínzottan.
Hát így hálálja meg fia határtalan szerelmét ez a becstelen
nQszemély!
Csalással és hazugsággal kergette el otthonról, hogy szabadon
folytathassa üzelmeit! Georg pedig türelmetlenül számlálja a
napokat, az órákat, amelyek hazatéréséig hátravannak! Hát milyen
hazatérés lesz az? [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • natalcia94.xlx.pl