[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Ha óhajtja, akár azonnal beköltözhetnek, Steinach úr válaszolta Romberg.
A ház tehát lakható?
Hogyne. A szobák legtöbbje teljesen berendezett, csak néhány áll üresen, amelyeket
elhunyt nagybátyám nem használt. Azokat ráérnek bebútorozni, miután birtokba vették az
épületet, és eldöntötték, mi milyen célra a legalkalmasabb. Minden más kifogástalan
állapotban van, legfeljebb saját ízlésüknek és kényelmüknek megfelelQen kell átrendezniük
ezt-azt.
Hány szoba található a házban? érdeklQdött tovább Steinach.
Tizenhat lakószoba, tágas elQtér, igen nagy télikert, valamint számos kisebb-nagyobb
mellékhelyiség.
Hát ez több mint elegendQ a számunkra. A gazdasági épületek állapota is kielégítQ?
Egyik-másik némi javításra szorul. Nem titkolom, hogy mintegy ötvenezer márkát be
kellene fektetnie, ha ismét régi fényében akarja látni Riedheimet. Nagybátyám sokáig
betegeskedett, s ezalatt elhanyagolt ezt-azt. Ön azonban fiatal, életerQs férfi, s rövid idQ alatt
rendbe tud hozni mindent.
Ezután a cukorgyár tervére terelQdött a szó, s ez szintén felkeltette Steinach figyelmét,
kivált, miután Rolf számításokkal bizonyította, hogy a létesítmény jelentQsen növelné
Riedheim értékét. Végül késznek mutatkozott arra, hogy százezer márka tQkével maga is
beszálljon a vállalkozásba.
Ursula von Steinach közben a bárónéval és gyermekeivel társalgott. Kölcsönösen jó
benyomást tettek egymásra. Rolf és Lothar von Steinach között ezen a napon
megteremtQdtek egy késQbbi igaz barátság alapjai. Steinach elfogadta a báró meghívását, hogy
húgával együtt maradjanak a házában, amíg együtt Riedheimbe nem utaznak. Rolf örömmel
hallotta ezt, hiszen így még két napig élvezhette Ursula von Steinach társaságát.
Amikor a testvérek elbúcsúztak tQle, már erQsen reménykedett, hogy Riedheimet választják
állandó lakóhelyül.
EgyelQre ugyan személy szerint nem sok hasznát láthatta ennek, mivel a nyarat és az Qszt
terv szerint Rombergéknél szándékozott tölteni. KésQbb azonban baráti szomszédságra
számíthatott.
Ez a remény megkönnyítette számára az elragadó Ursula von Steinachtól való elválást.
Örvendezve nyugtázta, hogy a leány szemében baráti melegség ragyogott, amikor búcsút vett
tQle.
Remélem, még találkozunk, nagyságos kisasszony mondta nyájasan Rolf.
Az ifjú hölgy pirulva biccentett.
Magam is remélem, Zedlitz úr felelte halkan.
A fiatalember csillogó szemmel nézett a távolodó kocsi után, cs keblében különös melegség
áradt szét.
Romberg báróné mosolyogva sandított rá. Az okos asszony hamar észrevette, hogy a
fiatalok elnyerték egymás tetszését.
IX.
Ernst von Zedlitz a földeken tett ellenQrzQ körútjáról visszatérQben találkozott Romberg
báróval és Steinach úrral. A báró átadta neki Rolf üdvözletét, összeismertette Lothar von
Steinachhal, és tájékoztatta arról, hogy Steinach megvásárolja Riedheimet, ahová már a
következQ hónap elején át is költözik.
Zedlitz szívélyesen üdvözölte újdonsült szomszédját. A báró szavaiból megértette, hogy a
fiatalember nQtlen, és húgával szándékozik Riedheimben lakni.
Ezzel a hírrel tért haza családjához. Közben Rolftól levél érkezett, amelyben hangot adott
azon reményének, hogy Steinach megvásárolja Riedheimet, és beszámolt szüleinek
mindarról, amit a Steinach testvérekrQl megtudott.
Zedlitznét azonnal lázba hozta a lehetQség, hogy Lothar von Steinach személyében
megtalálhatja az áhított kérQt Hella számára. Anya és leánya egymásra talált ebben a
gondolatban.
A hölgyek ezután a tornácon tárgyaltak a dologról, nem sejtvén, hogy Käthe odafönt, a
szobájában a nyitott ablaknál ülve minden szót hall.
Amikor Käthe nem sokkal késQbb találkozott Sannával, tüstént elújságolta neki:
Képzeld, Riedheim új tulajdonosa, Steinach úr a mi Hellánkat fogja feleségül venni. A
mama és Hella az imént határozták el.
Sanna megdöbbent.
De Käthe, Steinach úr nélkül nem dönthetnek errQl.
Käthe vállat vont.
Tudod, majd addig sugallják neki a gondolatot, amíg kötélnek nem áll. Egyáltalán nem
lehetetlen. Nyilván dúsgazdag, másként hogy venné meg Riedheimet, és állítólag hatalmas
vagyont örökölt valami amerikai nagybácsitól. A cukorgyárban is százezer márkás
tQkerészesedést vállalt. Úgyhogy ki van tömve pénzzel, ami Hella szemében alapkövetelmény
egy férjjelöltnél. A tetejében még fiatal és nagyon jóképq is. Hella latba fogja vetni minden
kedvességét. Kíváncsi vagyok, célt ér-e. Majd kiderül. Steinach jövQ hónap elején költözik be
Riedheimbe. Te, Sanna, okvetlenül meg kell néznünk, ahogy bevonul a birtokára.
Ezt meg hogy képzeled?
Mi sem egyszerqbb ennél. Kerékpárra ülünk, és ellátogatunk Joachim bácsihoz.
Természetesen úgy intézzük, hogy Riedheim mellett haladjunk el, és épp a beköltözéskor a
fQépület közelében legyünk. ElrejtQzünk a bokrok mögött, és észrevétlenül kifigyelünk
mindent. Így a papa és Rolf után elsQként láthatjuk Steinachot meg a húgát.
Sanna eltqnQdött.
Gondolod, hogy meg tudjuk csinálni?
Jaj, ne légy már olyan nehézkes! Hát hogyne tudnánk?
Persze senkinek sem kötjük az orrára.
De hogy derítjük ki az érkezésük idQpontját?
Bízd rám, majd én kinyomozom. Aztán, ha Hella Steinachnévá lép elQ, áldásom rá. Akkor
legalább menyegzQt, ülünk. RemélhetQleg sor kerül rá, mielQtt Indiába utazol.
Sanna arca elkomorult.
Jaj,- Käthe, csak már hírt kapnék felQlük! A legutóbbi hajóval nem érkezett levél, és
nagyon aggódom.
Käthe legyintett.
Ugyan, Sanna, miért kell mindjárt rémeket látnod? Valami közbejött, és nem tudták
idQben postára adni a levelüket. Majd a következQ gQzös elhozza. Tavaly is elQfordult egyszer,
emlékezz csak! Akkor is rögtön kétségbeestél, a következQ postával pedig egyszerre két levelet
is kaptál. Meglátod, most is így fog történni.
Reméljük! Mindig úgy féltem a szüléimet. Gyakran balsejtelem gyötör, hogy valami bajuk
esik.
Badarság. A szüleid ugyanolyan biztonságban éldegélnek odalenn, délen, mint mi itt,
Lindenhofban.
Sanna arca felderült.
Talán igazad van, mégis szeretnék már újra hírt kapni felQlük.
Käthe sietve másra terelte a szót, és lelkesen csacsogott Riedheim új tulajdonosáról.
Remélem, tényleg olyan jóképq, mint mondják. Nem hátrány, hogy eztán egy fiatalember
gazdálkodik Riedheimben. Végre megint lesz társaság. A néhai Romberg báró magának való,
beteges vénség volt, és alig mozdult ki a házból. Vendégeket sem fogadott soha. Az új
tulajdonossal bizonyára megváltozik a helyzet Riedheimben.
A következQ hetekben Käthe érdeklQdéssel követte a szomszéd birtokkal kapcsolatos
fejleményeket. Így jutott tudomására, hogy az új lakók fogadására kiszellQztették és
kitakarították a házat. Egyik nap virágfüzéreket aggattak az ablakokra és ajtókra. ErrQl is
értesült, s egyidejqleg meghallotta, hogy másnap délután négy órakor érkezik az új
tulajdonos.
Rohant a hírrel Sannához.
Minden egybevág! Ebéd után elindulunk, úgyhogy még négy elQtt elfoglalhatjuk a
leshelyünket. Megtekintjük az ünnepélyes bevonulást, és még idejében Lichow-ba érünk,
hogy Joachim bácsinál uzsonnázhassunk.
De hol bújjunk el? tette fel a kérdést Sanna.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]